Miközben megfelelően meghitt miliőt kerestem lakókörnyezetemben, a séta során a pofátlanul öncélú természetpusztítás egy kendőzetlen megnyilvánulására bukkantam.

A megkapóan meghitt horgásztó partját egyik oldalról huszonéves nyárfasor szegélyezi. Ezen a reggelen döbbenetes esemény szemtanúi lehettünk ebeimmel. Egy tűzoltóautónak látszó tűzoltóautó érkezett a helyszínre, melyből tettre kész, tűzoltónak látszó tűzoltók haladtak ki.

Hirtelen arra gondoltam, ez egyfajta gyakorlat, de az élet kisvártatva a prekoncepció cáfolatát nyújtotta, amikor az egyik tűzoltónak öltözött tűzoltó instruálása közepette, a derék kollégák kötelet és körfűrészt ragadtak, s a fasor egyik, a többitől semmiben el nem térő fájának szakszerű kivágásába kezdtek. Az akácot sikerült balesetmentesen eltávolítaniuk, majd a sikeren felbuzdulva, további 3 hasonló korú és hasonlóan jó egészségnek örvendő fát is kezelésbe vettek.

Ezután a kivágott fát legallyazták, feldarabolták, a kitermelés végeztére megérkező szállítójárműre rakodtak, helyet foglaltak a tűzoltóautónak látszó járműben és elhagyták a helyszínt.

Eközben telefont ragadtam és illedelmesen megérdeklődtem a helyi önkormányzat tisztviselőjétől, hogy vajon milyen elképzelés vezérelte őket, amikor ezt a mutatványt megrendelték. A döbbent csendet követően, mindössze annyira futotta, „azonnal kiküldjük a mezőőrt”. Nyilván más idősíkban élhetünk, mert szemtanúk egybehangzó állítása szerint az említett azonnalra azóta sem került sor.

Ellenben időközben a horgász folklór underground vonulatától értesültem, hogy egy környékbeli mezőőr, portáján szabad szemmel jól látható mennyiségű tűzifát deponál.